A Széthullott Birodalom-trilógia nyitókötetében még halványan érezhető hogy a szerző első művét olvassuk, mely egy első könyves szerzőtől kiemelkedően minőségi, nagyszabású és remekül teremt hangulatot,bár néhol hatásvadász, és néha narratív szempontból, feleslegesen túl brutális, de talán az utóbbit vehetjük felkészítésnek mit is várhatunk a trilógiától. Szépirodalmi-igényességgel megírt, és páratlanul zseniálisan lefordított - Gy. Horváth László, neve eleve biztosítok arra, hogy az olvasás élményből nem a fordítás vett majd ki - dark-fantasy, melyet több mint 20 nyelvre fordítottak le.

Összességében kapunk egy igazi mocskos, véres, poszt-apokaliptikus világot, melyben az emberiség újra a sötét középkorban él. Ám a civilizáció, mely elpusztult, természetesen nem tűnt el nyomtalanul. Az „Építők” művei mindenhol fellelhetőek a Birodalom területén és egyfajta múlt-és jelen közti kapocsként végzik mindmáig a dolgukat a gépezetek. Az Építők pusztításának köszönhetően elvékonyodott a határ az Élet és Halál között, ennek köszönhető az is, hogy néhány személy szert tett különböző mágiára, és a háttérből figyelve, bábként irányítva az uralkodókat, játsszák a maguk, nagyszabású sakk-játszmájukat.
Jorgot, főhősünket egy viharos éjjelen kidobják egy hintó ablakán, hogy megmentsék az életét, azonban öccse Will és anyjuk, Ancrath királynője nem éli túl a rajtaütést. A fiút csapdába ejtették a hatalmas tövisek, melyekbe belezuhant így végig kell nézni az eseményeket melyek, elindítják a bosszú sötét útján melyről nincs visszatérés. Ám ezen az úton nem tart egyedül, hanem az „Úti-testvéreknek” nevezett rablóbandával melyet apja börtönéből szöktet meg.

„Lehet, hogy mindennap meghalunk. Lehet, hogy minden hajnalban újjászületünk, egy kicsit megváltozva, egy kicsivel odább az úton. S ha már elegendő nap áll közénk meg a közé, aki voltunk, akkor idegenek leszünk. Lehet, hogy ezzel jár, hogy felnövünk!” – 334. oldal

Jorg, az abszolút antihős, lelkiismeret nélküli gyilkos, akit a gyermekkori trauma formált ilyenné, akit az ízig-vérig a bosszú hajt, mindent, és mindenkit feláldoz annak érdekében, hogy elérje a célját, legyen az akár egy hű barát, vagy épp egy egész város, mindemellett.
Kijelenthetjük, hogy Mark Lawrence első könyve igencsak remek, és klisémentes szórakozás, annak, aki nem fél „bepiszkolni a kezét”, mely, egy dark-fantasynél azért követelmény.

Random tények, és megállapítások:

• A 2011-es év egyik legjobb új fantasyjének szavazták meg a Good Reads-en, Illetve a Barnes & Noble’s-től is megkapta ugyanezt a címet.

A könyv látható megosztottsága, mely az egyén eltérő erőszak-tűrésből fakad, az értékelések alapján is tökéletesen szembe tűnik, a nagyobb, könyvekkel foglalkozó oldalakon, mint például, a Molyon vagy a GoodReads-en, vagy akár még a Barnes&Noble’s-ön, ugyanazt lehet észrevenni, a második kötetet mely a Tövisek Királya (King of Thorns,2012) címet viseli, nagyjából fele annyian értékelik mint az első kötetet, és ettől meg is ugrik az összesített értékelés, ezt  nevezhetjük „lemorzsolódásnak” annak ellenére hogy a második kötetben már Lawrence stílusa is kiforrottabb és szerkezetileg is bonyolítja a történetet, és nem is akárhogy, minden apró részlet a helyén van (gondolom egy kutató tudós nem is engedheti meg magának hogy szétszórt legyen).

Sussnsky